Bejárt
UtakHazátlan
prófétaBiblia
Magyarázatok
KitérőFórum
Lélekcseppek
2006.08.18. 20:28 Varga Attila: A DNS EMBER, a világ legfőbb problémája Kedves Attila! Mint ahogy írtam is, nagyon megörültem az írásodnak, mert az igazolta a véleményemet. „DNS emberem” nekem is van, csak én nem annak hívom - én az embert szellemi, és lelki emberre osztom, de egyébként ugyan azokat a jellemeket tulajdonítom a szellemi embernek, mint te a DNS-nek. Az én felosztásom miatt írásodban kicsit olykor zavaró is az, hogy nem választod szét a lelket-szellemet, bár értelemszerűen mindig tudni, mikor melyikről van szó. Úgy is mondhatom - szóról szóra ugyan azt mondom a szellemi emberről, mint te a DNS-ről, mint ahogy a lelki emberről is. Nagyon tetszenek a meglátásaid, és megfogalmazásaid. Íme néhány: „(a lelki ember) nem tudja fölvenni a harcot a DNS által kódolt szellem nélküli zombival szemben. Vagy ha néha-néha mégis sikerül megtennie, tehát képes lesz minimális szinten eltulajdonítani, csalni, hazudni, hisz rájött, hogy másképp nem tud életéért küzdeni, ugyanis fennmaradásának mindez alapfeltétele, akkor is elbukik. Miért? Mert a kontroll és tehetsége akadályozza őt. - És a kontroll miért nem tud másképp viselkedni? Ilyen a természete, vagy egyszerűen csak azért, mert tudja, hogy erről valahol még számot kell adnia? - Ilyen a természete, és mert számot kell adnia.” ”A kígyóknak nemcsak a bőrük, de méregfoguk is megújul. Ismerősek azok a szólások, hogy sok bőr van az arcán, vagy hogy vastag bőr van a képén, tehát nem lehet őt könnyen megszégyeníteni. Vagy ha mégis, akkor sem érez semmiféle szégyenkezést, hisz újra bőrt növeszt, ami eltakar, vagyis nem lesz meztelen, nem kell ravaszkodnia, mert nem kell rejtegetnie semmit, ismét leplezve lesz az igazság.” ”A kígyómarással szemben nem lehet immúnissá válni.” Ezt tapasztalatból is igazolni tudom. Az egyetlen, amit tehet az ember, hogy lehetőség szerint minél messzebbre kerüli. „Mivel a kígyók hüllők, ezért nagy szükségük van a napfényből nyerhető energiára. Vannak bizonyos emberek, akik imádják állandóan leszívni más emberek erőtartalékait. Kétféle ilyen ember van. Az egyik a lelkileg - önhibáján kívül - indiszponált, a másik a szín-DNS. Az első esetben említett egyén melegvérrel, olykor-olykor még a robbanásoktól sem visszariadva von el hőt embertársaitól, a szín-DNS hidegvérrel. Az elsőnél a mérgezett tudat úgy szívja az energiát, hogy projekcióit állandóan kivetíti. A szín-DNS, pedig először nem robbanásokkal okoz feszültséget, illetve von el energiát, hanem egyszerűen csak hidegvérrel a tudtunkra adja, hogy mi ostobák vagyunk, és ha ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni, illetve nem vagyunk hajlandóak alávetetté válni, akkor elpusztulunk. És először kirekeszt. És a szellemi ember túlélése érdekében előbb vagy utóbb kénytelen ötször ostobábbá változtatnia magát.” ”az abszolút kígyó-énű világ csak addig fog tudni fennmaradni, amíg lélekkel rendelkező ember él a földön. Energiát ugyanis csak tőlük kaphatnak”, Ameddig van nekik kit kihasználni, nem tartják érdemesnek változni, fejlődni. Amikor már majd csak önmagukban maradnak, egymás között kezdenek el megmérettetni, és leszámolni. Utoljára már csak egy ember marad a Földön - olvastam valahol - mert még az utolsó két ember is leszámol egymással. „A kígyók nem szívós állatok. A színtiszta DNS által kódolt anyag sem. Csak felfújja magát és - a külsőt tekintve - riasztó kinézetével próbálja félelemre bírni ellenfelét. Egyedüli szívóssággal csak a lélekkel rendelkező ember büszkélkedhet.” Itt hozzátenném - a DNS ember minden eszközt bevet a lelki ember feletti uralomért. Tud ő olyan mézes-mázos is lenni, hogy lúdbőrözik tőle az ember háta! - Aztán vannak olyan dolgok is az írásaidban, amelyekről nekem más a véleményem. Arra meg nem jövök rá, a DNS-t miért azonosítod a kígyóval, és miért gondolod csak anyagnak? Szerintem a DNS-nek van nem anyagi része is. Egyszer valahol a netten olvastam, a DNS összetevőjének a 10%-a ismert, 90%-a ismeretlen! A DNS lételemünk - nem tudom elképzelni, hogy ilyen nagy ellenségünk volna. A napokban sok mindent átolvastam róla, egyszerűen csodálatos és zseniális szervezetünk működése! Pl. a DNS-javítás, és a többi („A DNS-javításnak tehát állandóan működnie kell, hogy a DNS szerkezetében keletkező károkat gyorsan rendbe lehessen hozni.”). Mielőtt rátérnék a köztünk lévő véleménykülönbségekre, röviden leírom a lélek-szellemről alkotott véleményemet. Az ember alapanyaga a lélek. A lélek semleges, passzív, tudatnélküli, élet- és cselekvésképtelen biológiai alapanyag - tehát potenciális életképessége van /szerintem az anyagnak nem csak fizikálisan „megfogható” megnyilvánulási formája van/. A lélekhez energiát kell hozzáadni ahhoz, hogy élet-, és cselekvőképessé váljon. Ez a hozzáadott energia, pedig a szellem. A szellemről van egy régebbi írásom, átmásolom: A BENNÜNK LÉVŐ KÉT, HÁROM, ENERGIAFORRÁS Mt 18, 20: Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Bennünk háromféle energiaforrás van: Az elsődleges ősforrás, a másodlagos ódforrás, és a harmadlagos saját, egyéni, megvalósított forrás. Az ősforrás a kiindulópont, és erre épül a másik két forrás. Az ódforrás a teremtői, vagy isteni forrás, és a harmadik forrás a mi saját, emberi forrásunk, amit mi magunk valósítottunk meg. Az első teremtő mindenképpen az ősforrás. De mivel az ősforrásról semmit nem tudunk, így a lét keletkezéséről sem tudhatunk. A lét folytatásával viszont már próbálkozhatunk. Az Ősteremtő által létrehozott lények a teremtéskor még nem rendelkeznek saját energiával, saját energiaforrásuk fokozatosan épül fel bennük egészen addig, míg maguk is teremtő lénnyé nem válnak. Az ősenergia mindig is benne marad a teremtett lényekben, és a saját energiaforrásuk csak másodlagos energiaforrás. Ennek ellenére idővel ők maguk is Teremtő Lényekké (TL), válnak idővel ők, maguk is rendelkeznek teremtői képességgel. Sok Teremtő Lény (TL) van, egész társadalmat alkotnak - a Teremtő Lények Társadalmát (TLT). Isten maga is Teremtő Lény, a Teremtő Lények Társadalmának egy tagja. A lét nagyon-nagyon régi lehet, bennünket már nem az Ősteremtő, hanem Isten teremtett. Ezért van bennünk teremtésünk első pillanatától kezdve a két energia - az ős-, és az isteni energia. Erre a két energiaforrásra épül fel aztán a harmadik, a saját energiaforrásunk. A saját energiaforrásunk addig fog fejlődni, erősödni, míg magunk is Teremtő Lényekké (TL) válunk, mi is a Teremtő Lények Társadalmának (TLT) tagjai leszünk, és mi is majd teremthetünk. Isten is ugyan így vált Teremtő Lénnyé, mint ahogy majd mi fogunk azzá válni. Isten, és a többi Teremtő Lény (TL) különböznek egymástól. Isten kivált a Teremtő Lények Társadalmából (TLT), és a TL teremtési módjától eltérően kezdett teremteni. Ezt az eltérő teremtési módot egy mondattal kifejezhetjük: Teremtsünk embert a mi képünkre (többes számban, mert segítő társakat is igénybe vett ehhez a munkához). A TL-ek teremtési módszere abból áll, hogy a teremtett lényei (relatív) szabadon alakulnak, fejlődnek azzá, amivé, olyanná, amilyenné. Isten teremtett lényei predesztináltak. Isten úgy hozta létre teremtett lényeit, mint fazekas a fazekait - előre megformálta, kit becsületre, kit becstelenségre formált. Rm 9,21: Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ebből adódik aztán, hogy az ős-, és az isteni energia két ellentétes energia /erről az ellentétről, kicsit másképp, Swedenborgtól olvashatunk). Az isteni energia szeretné legyőzni, és szolgálatába állítani az ősenergiát - ami eddig még nem sikerült neki, és véleményem szerint talán nem is fog soha sikerülni. Egyedül az ősenergia az örök, a megmásíthatatlan, az ősenergia az alapja a másodlagos, illetve a többi energiáknak. Ha valamiből az ősenergia kivonná magát, az megszűnne létezni. Eddig az idézet, és ehhez még csak azt tenném hozzá - én elismerek ugyan egy felsőbb létezést, vagy anyagon túli létezést, de az semmiképpen nem azonos a biblia, a vallások Istenével. Erről a fölöttünk lévő létről egyszerűen nem tudunk semmit. Ez a Felsőbb Lét nem alapít vallást, nem kell imádni, nem áld, és nem átkoz, nem köt szövetségeket, nem tilt, és nem utasít, nem ad törvényeket - csak magán, az életen keresztül. A karmát például törvénynek mondhatjuk ugyan, de az sem a „2x2=4”-es alapon működik /ütsz, ütnek/, hanem: Bármi történik velünk, minden a fejlődésünk érdekében történik. Az más dolog, hogy legtöbbször a „2x2=4”-es módszer segít rajtunk a legjobban. Pál is mond ugyan ilyesmit, Rm 9, 15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Ez azonban inkább szeszély, hatalommal való élés, önös érdek, semmint a lélek iránti jóindulat. A vallás, a biblia, mégis, akaratlanul is, segít a Felsőbb Lét /viszonylagos/ megismerésével. - A Felsőbb lét a vallások Istenének az ellentéte. Ennek alapján nálam a te „DNS”- ed maga az Isteni szellem. Az Ős-szellem az emberi lelket az önmegvalósítás ösvényére terelgeti, az Isteni szellem szeretné a lelket megtartani a predesztináltság állapotában, ezért neki, Istennek, mindkét szellemiség /az ős, és a szerzett/ egyaránt ellenség, Sátán, Ördög. Érdekes elgondolkodni azon, hogy ha az ős-energia az Isteni energia fölött áll, akkor miért hagyja egzisztálni azt, miért nem állítja le? - Azért, amit te is mondasz: A léleknek kell a kihívás, kellenek az ellentétek, kell az inspiráció, és kellenek a kísértések. Mindezt megkapja a lélek - többek között - az Istentől is. Ha csak úgy simán, kötelezően kapná a lélek az önmegvalósítás feladatát, nehezére esne. De így, hogy jön egy Isten, és azt mondja, add fel önmagad, és add át a lelked neki (mint Jézus a keresztfán), akkor már kezd érdekes lenni az önmegvalósítás. A kísértés, pedig abból áll - Isten minden szépet, jót, fűt-fát, meg mennyországot ígér a megtért báránynak - az újjászületés lehetőségéről való lemondását kéri tőlünk egy tál lencséért. Ettől nagyobb kísértés már nem is létezik! Majdnem úgy néz ki, mintha a Felsőbb Lét egy huncut játékot nyújtana nekünk az Isten lényével. Nem rossz ötlet, és jól be is vált - ha akarunk, ha nem, belemegyünk, ki sem tudunk belőle maradni - még az ateista sem. Isten lénye már bele van itatódva lényünkbe - a DNS-ünkbe. József Attila: (Hétért - magamat kérdem...) Hétért - magamat kérdem - adsz-e hatot? Játszom. Azé az érdem, ki játszhatott. És mi a szellem? - A szellem tudattá, tudatossá vált lélek. Mármint az Isten, és az ember szelleme. Az ős-szellemet nem tudom definiálni. A lélek-szellem párost a víz-gőz /pára/ pároshoz szoktam hasonlítani. Ha a lélek a víz, akkor a szellem a pára. A szellem a lélek magasabb létformája, magasabb megnyilvánulási formája. Ezek után térjünk vissza a DNS-hez. Te azt mondod, a DNS-ember csak DNS-ből áll, idővel már elhagyta lelke-szelleme. Én meg azt mondom, már a teremtéskor kétféle embert hoztak létre - az egyikhez több, a másikhoz kevesebb szellemiséget adtak. Így lett az egyik ember lelki, a másik szellemi beállítottságú. A lélek (archív állapotában) tapasztalatok, megélések híján buta, esetlen. A szellem a tudat, határozottság. Minden kapott szellemnek van valami tudata, amiben tökéletes, utánozhatatlan, és utolérhetetlen. A tudás, pedig hatalom, ezért aztán a szellemi ember uralja a lelki embert. A szellemi ember, uralkodásra termett, a lelki ember, szolgaságra. Látszatra tehát a szellemi ember jól járt a teremtéssel, a lelki ember rosszul. De ez csak a látszat - a valóság más. A szellemi embernek nem kell megdolgozni, megküzdeni a szellemmé válásához, ezért lusta, ezért kényelmes, ezért nem tanul meg dolgozni (a szellemi fejlődésen). Mivel a szellem tudat, nem érzi szükségét a tanulásnak, a fejlődésnek - a (teremtett) szellemi ember sohasem fejlődik. Amiben tökéletes, tökéletes (a teremtésből adódóan), a többivel nem foglalkozik. A lelki ember megalázott, kiszolgáltatott helyzetben van a szellemivel szemben, ezért kénytelen keményen robotolni önmagáért is, a szellemi emberért, és a szellemi ember helyett is (mint a bibliában Márta). Ő a földművelő, a szellemi ember az állattenyésztő. A föld a lélek, az állatok az ember mindenféle kívánságai. A szellemi ember jó dolgában mást sem tesz, mint a kívánságait tenyészti, szaporítja. A kívánságait a lelki ember teljesíti - a szellem parancsol, a lélek cselekszik - a szellem a birkapásztor, a lélek a birkanyáj. - Ilyen értelemben állattenyésztő a szellem. De a lelki ember munkájának meglesz az eredménye is - kapott szellemiség helyett felépíti saját szellemiségét, életre kél, és lerázza magáról a szellemi ember igáját, fellázad, majd elfordul a szellemi embertől, ami a szellemi ember halálát jelenti (szembefordulni vele esélytelen!). Az elfordulással megöli a szellemi embert. A lelke tovább nem áll a szellem rendelkezésére, így a szellem lélek nélkül marad (mivel magának kevés van). Ezt olvashatjuk a bibliában is, a Kain, és Ábel történetében, ahol Kain, a földművelő, megöli testvérét, Ábelt, a juhtenyésztőt, és ahol Ábel kiontott vére (lelke - a vér a lélek) az égbe kiált. És ezt így írod le te is: „A kígyók nem szívós állatok. A színtiszta DNS által kódolt anyag sem. Csak felfújja magát és - a külsőt tekintve - riasztó kinézetével próbálja félelemre bírni ellenfelét. Egyedüli szívóssággal csak a lélekkel rendelkező ember büszkélkedhet.” A kapott szellemiség értéktelen, bizsu, a megvalósított szellemiséghez képest. Igazi érték, igazi kincs, csak a megvalósított szellemiség. ”A televíziókban, ha játszanak régebbi filmeket, nem feltétlenül csak azért érezhetjük tőlük jól magunkat, mert nosztalgiázhatunk, hanem azért is, mert azokban még volt szellem, szellemiség. Ezen alkotásokban nem tátong oly mértékű üresség, unalom, nyersesség, mint a DNS emberben. Minden nyers és lényegét vesztett. Nyers a zöldség és gyümölcs határán lévő paradicsom éretten, nyers a szőlő is éretten és nyers az ember is, aki nem gondolja át, nem rágja meg mondanivalóját. És az az ember is nyers, aki túl gyorsan lett megalkotva. Minden nyers, aminek nem hagynak elég a természet által meghatározott időt az érésre. Egy elvégzett tevékenység is lehet nyers. Tehát az érett külső éretlen belsőt takar.” Ezt nagyon-nagyon szépen írtad le! A (teremtett) szellemi ember túl gyorsan lett megalkotva, nem hagytak időt az érésére, ezért a kenyere is ehetetlen, a bora ihatatlan, romlandó. A (teremtett) szellemi embernek nem megvalósított, hanem kapott szellemisége van. ”Az igazi DNS ember nem tud ideát, gondolatot elvonni saját testi anyagától, tehát asszociálni, gondolatokat társítani sem. Átlagos, vagy a fölötti értelem megléte mellett sem képes, önálló elvont gondolkodásra.” Amit tud, tud, mert kapta a tudását, amit nem tud, abban totál analfabéta. Üres, mint az őszi légy. ”a lélekkel rendelkező emberek - mindezek ellenére - csodálják őt, felnéznek rá,” Igen, nagyon sokáig. Csodálják azt a szellemiséget, ami belőlük hiányzik. A szellemi ember elkápráztatja, rabul ejti a lelki embert szellemiségével. De csak addig, amíg a lelki ember is szellemileg fel nem épül. Akkor egy pillanat alatt összeomlik a szellemi ember birodalma, mert a szellem uralkodó, az uralkodáshoz, pedig alattvalókra van szükség*. És ekkor még mindig micsoda küzdelem vár a lelki emberre! A lelki ember becsületes, jóindulatú, szeretné összehozni a lépéseket társával, a szellemi emberrel. Mindenfélével próbálkozik, de társának semmi nem jó. És ekkor jön az, amit írsz - a szellemi ember kirekeszti a lelki embert, a lelki társát. Elsősorban ő az, aki zsarolva, és duzzogva, vérig sértve, megszakítja a kapcsolatot. *Mert a szellem uralkodó, az uralkodáshoz, pedig alattvalókra van szükség. De különbség van szerzett, és kapott szellemiség között. A kapott szellemiség tartalmatlan, hideg, csak felfújt hólyag, üres léggömb, ezért van folyamatosan szüksége más ember lelkiségére. A szerzett szellem tartalmas, magába foglalja saját lelkiségét, melegségét. „De ugyanakkor mégis rengeteg energiát szív,” Úgy látszik, a szellem nem tud lélek nélkül egzisztálni. A szellem a lélekből táplálkozik. Mivel a teremtett szellemi lénynek nincs (elég) lelke, és lelki ereje, így a más lelki energiáját használja. Ez egy állandó harcot jelent a szellem számára, ami már önmagában is sok energiát felemészt. Az uralkodásra épp annyi energia szükséges, mint a szolgaságra - ha nem több. „a DNS meg akar szabadulni a szellemtől, a lélektől, mert nem akar tőle tovább függeni annak ellenőrzése alatt állni.” Itt ezt te olyan értelemben írod, hogy a DNS-ember a saját szellemétől-lelkétől akar megszabadulni. Ezt így nem tudom elképzelni, mert az ilyen embernek lelke eleve „nincs”, a szellemétől meg - úgy gondolom - nem akar megszabadulni. Úgy tudom elképzelni - a szellemi ember a lelki embertől akar megszabadulni akkor, amikor már nem tudja befolyása alatt tartani, uralni, amikor már a lélek-társ számon kéri tetteit, viselkedését. "És így neki jó lesz, hisz nyugalmat talál, önálló életet.” A (teremtett) szellemi ember soha nem tud önálló életet élni, önmagában soha nem talál nyugalmat. Nem is mer, nem is tud egyedül élni. Már a régi társat is, ha csak lehet, úgy hagyja el, hogy közben új társat talál, új (baráti, szerelmi) kapcsolatot épít fel egy másik lelki emberrel. „És itt van a bibliai Ádám, aki közvetlenül Éva, közvetve a kígyó (amely nem más, mint a kígyó-én, az egó, a test, a DNS szimbóluma, amely v.ö. tekeredő kígyó=DNS spirál, mérgével, mint a gyógyszertárak homlokzatain lévő jelképben is megjelenő kígyó, kígyó/gyít bennünket a bajból,) csábítására szakít a tudás fájának gyümölcséből és Isten őket, ezért megbünteti. Miért teszik? Ki teszi? Miért ez a hatalmas kíváncsiság? Ki akar itt mindent tudni? Ki akar mindenhatóvá válni? Nem más, mint az anyag!” Ezzel nem értek egyet. Szerintem a lélek a kíváncsi, a lélek akar mindent tudni! - (Itt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy maga a lélek is, valamilyenfajta anyag.) - Én nem vagyok híve a tudatlanságnak. Akinek árt a tudat (tudatosság, vagy okosság), annak a tudatlanság /butaság/ sem használ. „A léleknek is van árnyéka, van rossz oldala, de az igazi ellentétpólust, az igazi árnyékot, az igazi tükröt a szellem számára mégiscsak az anyag képviseli.” Az anyag csak eszköz a lélek megnyilvánulásában. A fizikai világban a lélek az anyagon keresztül nyilvánul meg. A szerint viselkedünk, cselekszünk, amilyen a lelki állapotunk. Bár a kettő között van kölcsönhatás, fizikai dolgok is általában elveszik jókedvünket - olykor azonban mégsem - vagy sokszor van olyan is, hogy (konkrét) ok nélkül vagyunk vidámak, vagy szomorúak. Van, aki rossz lelki állapotban étvágytalan, más túleszi, túlissza, drogozza magát, van, aki a vásárlással próbálja visszahozni jókedvét (amikről írtál is). Összegezve - akinek rendben van a lelki világa, sokkal kevesebbet szenved a fizikai dolgok hatásától, mint akinek nincs rendben. „Az egó (a test, a DNS) imád rombolni! A rombolás energiával tölti föl.” Ezen a romboláson érdemes elgondolkodni. Erről jövök rá - a te DNS-ed alatt a rossz, a gonosz szellemet kell érteni, és én eddig figyelmen kívül hagytam, hogy voltaképpen egyaránt van jó, és gonosz szellem is, mint ahogy van jó és gonosz lélek. De rombolni mindkét szellem, és mindkét lélek tud. A rombolás jót-rosszat hozhat egyaránt. A gonosz lélek-szellem gonoszságból rombol, irigységből. Irigyli a lelki ember lelkiségét. Legbelül, a gonosz emberben is benne van az ős-mag, amely ellensége a gonoszságnak, és amely soha nem fog a gonoszsággal eggyé válni. A gonosz ember viszont ragaszkodik a gonoszságához, és ez a belső kettőség felőrli az embert, ezért tör-zúz maga körül, ezzel vezetve le indulatát, és ezzel igazolva önmagát. Itt ugrik be - a lelki embernek a saját szellemiségét kell felépíteni - a (teremtett) szellemi embernek a lelkiségét kellene? Minden esetre ez a nehezebb. A léleknek lentről kell felszállnia, a szellemi embernek föntről kelle/ne/ alászállni. És ki szeret alászállni, ki szereti lefokozni önmagát? - Pedig neki sincs más megoldása. A (jó) lelki ember is rombol. Rombolja a kapcsolatát a (rossz) szellemi emberrel akkor, amikor már megérett rá. Ez a legszerencsésebb, és legegészségesebb rombolás. Ahogy Nietzsche mondja: Ahol sírok vannak, ott van feltámadás. „Sajnos sokan vannak, akik nem szerelemből, hanem testnek akaratából születnek.” Ah, én nem hiszek ebben. Mikor lefekszünk egymással, még szerelmesek vagyunk, két-három év múlva már nem vagyunk szerelmesek, sőt, mire jön a baba, már elmúlhat a szerelem. - És akkor mi van? Én ezt a bibliai mondást teljesen másképp értelmezem. A „testnek akaratából”, normális, természetes közösüléssel fogan az utód „nem a testnek akaratából”, mesterséges megtermékenyítéssel. Mesterséges megtermékenyítés nélkül fel sem tudták volna építeni a választott népet, nem tudták volna a vérvonalat tartani. A zsidó követelmény, „ne törjetek csontot”, is azt jelenti - ne szakítsd, ne törd meg a génláncolatot. ”Az akarat, pedig tudati kérdés, és mivel tudata a szimpla anyagnak is van, ezért a test anyagának kérdése. Így születhet a színtiszta DNS, vagyis testnek akaratából. (Lehet, sőt biztos, hogy a szellemnek, léleknek is van akarata, de az csak akkor érvényesülhet, ha testi akaratunkat kikapcsoljuk, tehát ha akaratról beszélünk az alatt általában testi akaratot értünk.)” Akkor szerinted az a jó, ha a test, lélek, szellem között semmi kapcsolat nincs? A test, és a lélek-szellem ádáz ellenségek? Mért ne akarhatná valamikor a testem is azt, amit a lelkem, és viszont? ”A túlzott akarat ugyanúgy, mint a büszkeség a racionalitás műve. Nem jó dolog... Így viszont érvényét veszti az a DNS által kreált maszlag, hogy mindent lehet, csak akarni kell, hiszen sokak által megtapasztalt tény, hogy amennyiben nagyon akarunk valamit, vagy valakit, azt elveszítjük. Tehát mindent lehet csak nem szabad nagyon akarni.” Ha jól emlékszem Oshotól olvastam: Az élet nem statikus, hanem dinamikus. Így is igaz valami, meg úgy is. Hol bejön a nagyon akarás, hol nem jön be. ”Tehát mindent lehet csak nem szabad nagyon akarni.” Ha felállítasz magadnak ilyen törvényeket, kereteket, akkor ketrecbe zártad magad, behatárolod a lehetőségeidet. „És ha sikerül kikapcsolni testünk akaratát, ezáltal alávetve magunkat egy magasabb akaratnak, könnyebben elérhetjük azt, amit szerettünk volna.” A fizikai világban zárjuk ki a fizikai testünk akaratát? Mit akar a fizikai testünk? Normál esetben enni, inni, aludni, szeretkezni, mozogni, tisztálkodni, öltözködni, szórakozni, netán dolgozni, alkotni, gyermeket nemzeni, és nevelni - élni. Ha már minden áron ilyesmihez ragaszkodsz, akkor talán jobb, ha összhangba hozod a test, és a lélek akaratát. De az sem baj, ha mindkettő akarata külön-külön is érvényesül. Azért nem baj, mert bármit cselekszünk, mindennel tapasztalatot szerzünk (és a létfenntartásunkat biztosítjuk). És ezért a kettőért élünk. „Ilyenkor történik meg az, hogy valakinek elszáll a lelke.” Ezt én nem mondanám - attól persze még elszállhat. Én azt gondolom, hogy a lélek csak a halál alkalmával száll el. A lelket el lehet nyomni, rabságban lehet tartani, el lehet altatni, hitetni, be lehet csapni, meg lehet bántani - de abban nem vagyok biztos, hogy a lélek el tudja hagyni a testet. A lélek nélküli testnek, emberileg, nem volna értelme a létben maradni. „Körülbelül ugyanez játszódhat le a lélek és test viszonylatában az embernél is. Vagyis az értelmetlen próbálkozások ellenére elhagyja a mérgezett DNS-el rendelkező testet annak felügyelője, magasabb intelligenciával, több jóval rendelkező szelleme.” És hová megy? Ez eleve ellentmondásos - ha a szelleme jó is, intelligens is, akkor a mérgezett DNS nem tud rajta uralkodni. ”Belülről a lélek a rendező csak súg, ha valamit a testünkkel nem jól érzékelünk. Pontosabban azt mondanám, a lélek mindig ellentétek felállításával létrehozott potenciál segítségével magyaráz,” Ezt is érdekes megfigyelni - a lélek mindig érvel, magyarázkodik, győzöget - a szellem sohasem magyarázkodik. Annak egyetlen magyarázata a miértre a ”csak”. A szellem tudat, a tudat, pedig már nem szorul rá az önigazolásra. ”Így ha hinni lehet a reinkarnációban, lelkünk a maszkon, vagy a testünkön keresztül megtapasztalt dolgokat raktározza, elmenti wincseszterére, de jelen életünk tudata a testünkké.” Én minden kincset a léleknek tulajdonítok - a tudat, pedig kincs. A test csak egy kifejezési eszköz. Például: Ha meg akarom mérni egy bárminek, bárkinek a súlyát, mérlegre teszem-állítom. A súly nem a mérlegé, hanem a bármié, bárkié. A mérleg csak egy kifejezési eszköz. Így van a lélek-test is a tudattal. A tudat a léleké, a test a kifejezési eszköz. ”A félelem nem más, mint egy adott elemnek, tudásnak, ismeretnek a fele, vagyis egyketted elem. Ha valaki elemében van, akkor az azt jelenti, hogy tudásának teljében leledzik. Tehát az előbbi esetben egy ötven százalékos homályban, elvakítottságban, öntudatlanságban való tartásról van szó. Ha valaki öntudatlan, akkor szelleme egy másik dimenzióban jár. Csak rá kell nézni az arcára. Ez esetben csak a test az, ami ott maradt.” A szellem tudat. Amikor csak fél elem tudatában van az ember, az a tudat hiánya. Olyankor a szellem nem másik dimenzióban jár, hanem egyszerűen - nincs, nem létezik (a fél elemre vonatkozólag). Mert szellem vagy van, vagy nincs. Az ismeretlen sokszor tölt el bennünket félelemmel. Jó példa erre, hogy amíg nem ismertük a természeti elemeket, mennyi mindentől féltünk! ”Erre törekszik a DNS, vagyis a félelemben tartás a szellem elaltatásának, majd teljes kiűzésének céljául szolgál, de lesz ez még majd sokkal érezhetőbb is, ez pedig akkor fog bekövetkezni, amikor már épphogy csak fog élni lélekkel rendelkező ember a Földön.” Ezen érdemes elgondolkodni. Az utolsó ezer év küszöbén vagyunk, és ezek az évek a feltámadás évei. A feltámadás jelenti a szellemmé válást. Ezek az évek tehát tényleg a szellem évei - a jó, és rossz szellemé egyaránt, valamint az isteni, és az emberi szellemé is. A lelki ember is szellemi emberré alakul - amelyik alakul. Ez a bibliai első feltámadás. Egyrészt tehát a szellemmé válás miatt csökken a lelki emberek száma, másrészt - talán - az a lelki ember, aki nem képes a feltámadásra, ebben a korban már le sem születik. De ebben nem vagyok biztos, csak lehetségesnek tartom. Nagyon érdekes a bibliából a „két tanú” halála is. A két tanú az ős-, és az isteni szellem, energia. Ennek a két energiának, szellemnek, vissza kell húzódnia azért, hogy a saját, megvalósított szellemiség megmutatkozhasson. Ez a lélek vizsgája, itt nincs súgás, puskázás (ezért zárják el, előlünk, a két tanút), itt tűnik ki a szellemmé válásunk fokozata. „Régebben, amikor még nem volt ennyire fejlett az ember tudata többen láttak tisztább álmokat.” „Valamikor még tudtunk így gondolkodni, tudtunk racionalitáson túli okokat megfogalmazni, tehát vevők voltunk a belső helyes sugallatokra.” Jól mondod: „akkor még”. Akkor még több segítséget kaptunk a Föntiektől, később mindinkább önállósodtunk, mind inkább magunkra lettünk utalva. Ezek a fejlődések útjai. De majd újra tudni fogunk - önállóan, segítség nélkül. ”És amikor a DNS legyőzi a szellemet, akkor attól magas fokú gyönyört érez, úgy is mondhatnám, elélvez.” Érdekes ez a meghatározásod, ezzel mintegy megszemélyesíted a DNS-t, lénnyé avatod (és nem csak itt, más helyeken is). A lelket, és ezzel már a szellemet is, én is, önálló lénynek mondom - de nálad a DNS is önálló lény, ami számomra teljesen új, és nem is tudom hová besorolni. Mert általában beszélünk ásványokról, növényekről, állatokról, emberekről - de DNS-ről? „Az anyagi világ túlzott dominanciája miatt jöhetett létre az a pálfordulat is, hogy a nők tudata átvette az irányítást.” Én, mint nő, hadd mondjak ennek ellent. Az történt csupán, hogy a nőnek is kifejlődött a tudata. Hatezer év, az mégis csak hatezer év! Itt most nem okos, vagy buta nőre gondolok - hanem a lélek megnyilvánulási formájára. A buta nő is lehet szellemi lény - buta szellem is van, mint ahogy van buta lélek. - És amilyen a viszony nő, és a férfi között, olyan a viszony a szellem, és lélek között az egyénen belől. Erre nincs felkészülve a férfi, sem önmagával, sem a nővel szemben.* Ettől lesz a mai férfi elesett. *A férfi - szellem. A szellem, tudás, aki pedig tud, az nem akar tanulni, nem akar fejlődni, változni. A nő, lélek. A lélek tudatlanság. A lélek nem akar örök időkre tudatlan maradni, tanul, fejlődik, változik - a lélek folyamatosan alakul át szellemmé. És mára már a szellemmé válásban messzire haladtunk mi, nők. Erre nincsenek felkészülve a férfiak, ez éri őket váratlanul. Ám ezért a fejlődésért hiába marasztalja el a férfi a nőt - ez a folyamat elkerülhetetlen. A tudatosodás nem kötelező, de elérhető, megvan rá a feltétel. Az ember behozatala a létbe nem teremtésének befejezése, hanem kezdete. Az ember sem kenyereket szór el a földbe, hanem búzamagot, és a pohár bor is szőlőültetéssel kezdődik. Összegezésül: „A lélekkel rendelkező embernek tehát tudatára kell ébrednie annak a ténynek, hogy lélek nélküli társa is létezik, és előbb vagy utóbb fel kell tudnia ismernie a lényegét vesztett zombi embert, mert ha ezt nem teszi ő maga is elveszetté lesz.” Ez nagyon-nagyon igaz, és nagyon-nagyon fontos! Ez életünk mottója kell, hogy legyen! A LÉLEKKEL RENDELKEZŐ EMBER MÁR NEM ÁLDOZHATJA FEL TOVÁBB MAGÁT A LÉLEKTELEN EMBERNEK, MERT AKKOR Ő MAGA IS ELVÉSZ! A LÉLEKKEL RENDELKEZŐ EMBERNEK MAGÁRA KELL HAGYNIA A LÉLETKELEN EMBERT. EZ A LEGTÖBB, AMIT TEHET ÉRTE. ÍGY, MAGÁRA HAGYVA KÉNYSZERÜL RÁ A LELKETLEN EMBER IS AZ „ÖNELLÁTÁSRA”. |
Vissza
Lap tetejére
Elérhetőség:
kiring@freemail.hu