Bejárt
UtakHazátlan
prófétaBiblia
Magyarázatok
KitérőFórum
Lélekcseppek
2006.12.25. 16:43 A lények teremtését nem Isten, vagy nem Isten egymaga kezdte el, hanem a többi Teremtő Lényekkel (TL) együtt teremtett. Az Istené volt viszont az ötlet, hogy teremtsenek lényeket - embereket - a maguk képére és hasonlatosságukra (I. Móz. 26). A teremtés nem a semmiből történt, hanem a teremtésnek van alapanyaga. A teremtés alapanyaga a lélek. Egy valamiféle világban - a miénktől minden esetre tágabb világban - létezik egy valamiféle anyag, amelynek örökléte van, de nincs tudata. Csakhogy hiába van neked valamid, és te hiába létezel, ha te arról nem tudsz - akkor az olyan, mintha nem is volna, illetve mintha nem is léteznél. Ez az anyag egy semleges anyag, olyanféle, mint egy gyurma, amelyből azt gyúr az „ember”, amit akar. Ezt az alapanyagot - a lelket, tudatossá lehet tenni, de ez egy nagyon hosszú folyamat. Mint ahogy a bornak érnie kell és kiforrnia magát, ugyanúgy a léleknek is, és ehhez idő kell, ami pedig földi időszámítás szerint a léleknél nem kevés - hétezer év (sőt, egy teljes körhöz hétszer hétezer év szükséges). A lélek, mint alapanyag teljesen passzív, semmi aktivitása, semmi tudata nincsen, így akkor feltételezzük, hogy kell lenni egy olyan (hajtó)erőnek, amely legalább az első cselekedetre ösztökéli, beleviszi a lelket, amely elindítja az útján, és valami módon hozzá kell juttatni egy minimális tudathoz, hogy tudomást szerezhessen a cselekedeteiről - egyáltalán a létéről. Mi ez a hajtóerő, és hogyan lehet hozzáadni a passzív, cselekvőképtelen lélekhez? A passzív lelket beoltják egy más, aktív lélekkel, csírával, maggal. Ez az aktív csíra a kovász, amely megkeleszti a tésztát. A két lelket, az aktívat és a passzívat, testbe zárva egyesítik, és a testi funkciók segítik a cselekvésben. A cselekvéseken keresztül szerez tapasztalatokat a lélek, és az ismételt tapasztalatok elvezetik a lelket a tudatig, és a tudatosságig. Az ismételt tapasztalatok, és a levont következmények beépülnek a lélekbe, ezekkel a lélek eggyé válik. A lélek magába szívja a tapasztalati tudást, mint itatós a tintát. Mivel a passzív lélek teljesen tapasztalatlan, semmi tudata nincsen, így nagyon lényeges, hogy indulástól kezdve milyen tapasztalatokba viszi bele a duál-párja, az aktív lélekcsíra. A TL-ek jó szülő módjára csak annyit, és csak addig bábáskodnak a passzív lélekkel, amennyi elengedhetetlenül szükséges, de mindjárt elengedik a kezét, amikor csak lehet. A TL-ek a lelket hagyják szabadon fejlődni sugallatokkal segítve őket, és az egyetemes törvénnyel, a karmával irányítva. Az egyetemes törvény alapján a léleknek meg kell tapasztalni - a rossz, az rossz, a rossznak nem lehet jó következménye - a lélekre nézve. A lélekre nézve a lelki béke, a lelki nyugalom a jó. Lehet neked töménytelen földi kincsed, ha nincs lelki békéd, és lelki nyugalmad, akkor pokol az életed. Ezt a bejáródott teremtési rendet borította fel a TL-ek közül egy TL azzal az ötlettel, hogy „teremtsünk embert a magunk képére és hasonlatosságunkra”. Ez a TL volt a mi úgynevezett Istenünk. Ez az egyszerűnek látszó ötlet vált az ember tragédiájává. A „teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” a teremtés „természetes” folyamatába való beavatkozást jelenti, a szabad fejlődés megszűnését. Az ember fejlődése így egy megszabott irányt kapott, amelyre rámondhatjuk - embertenyésztés. Ez az embertenyésztés tiltott és törvényellenes volt a TTL-ek társadalmában, ezért Isten titokban és a többi TL-től elkülönülten csinálta. Megteremtette az Irányított Lények Társadalmát, az Édenkertet, felállította a hierarchikus rendet - mindenki valaki fölé, és valaki alá volt rendelve - angyalokat, azaz klóónozott lényeket teremtett a rend fenntartására. Minden ember sorsa eleve elrendeltetett, „Éva még nem fájdalommal szülte gyermekét” - a léleknek nem kellett megszenvedni a fejlődésért. Csak olyan tapasztalatokat szerezhetett a lélek, amelyet előláttak, és előírtak neki. A tapasztalat egy dologban volt egységes - azt kellett megtapasztalni a léleknek, hogy ő nem önálló, hogy neki alárendelt szerepe van Istenével, Teremtőjével szemben, hogy ő a Teremtő nélkül életképtelen, elveszett. Nem volt káosz, rend és fegyelem volt, Isten mindenről és mindenkiről gondoskodott. Az aktív lélek, amelyet Isten a passzívhoz adott, a csíra, a kovász, olyanná kelesztette a tésztát, amilyenné Isten eltervezte, és eleve elrendelte. Az Irányított Lények Társadalmában (ILT-ben) minden lény Isten Gyermeke, Isten Fia (volt). Az Isteni Világ tehát a teremtett lényekkel (tl) kezdődött, a tl-ek képezték az isteni világ alapját. Ezért írja hát a biblia és a bibliamagyarázatok - az Isten Fia megteremtetett a világ kezdete előtt - az isteni világ kezdete előtt - mert irányított teremtett lény nélkül nincs isteni világ - sőt, elég nyíltan és elég szemtelenül azt is megmondja - az Isten Fia halálra ítéltetett a világ teremtése előtt. Milyen szülő az, amelyik már gyermeke megteremtése előtt halálra ítéli azt? Ez azt jelenti - az isteni világban a lélek nem önmagáért van, hanem Istenéért, nem önmaga ura, hanem Isten szolgája és tulajdona. Az isteni világban minden lény az Isten Fia, Isten Gyermeke - de milyen szülő-gyermek viszony az, ahol a gyermeknek csak alárendelt szerepe van? Milyen gyermek az, amelyik soha nem lehet felnőtt, önálló, nagykorú? Milyen gyermek az, amelyik örök életében kiskorú marad, amelyik soha életében nem szakadhat el a szülőtől, amely soha nem lehet a szülőtől független, hanem örök életében függőségben él? - A földi tapasztalat nem ilyen, a földi tapasztalat ettől eltérő. |
Vissza
Lap tetejére
Elérhetőség:
kiring@freemail.hu