Bejárt
UtakHazátlan
prófétaBiblia
Magyarázatok
KitérőFórum
Lélekcseppek
2010.03.20. 07:01 Ez a két Boldogasszony, a Kis-, és a Nagyboldogasszony egy kicsit fura dolog. Az egyik Mária születése, a másik Mária mennybemenetele. Számomra nem valami logikus, hogy egy személy egyszerre legyen Kis, és Nagyboldogasszony is, és ez nem is így van, szerintem. Kisboldogasszony tényleg Mária, a Nagyboldogasszony viszont Anna prófétanő, illetve Káldes asszony az Arvisurából, mert ez a két személy egy-, és ugyan az. Jézust ugyan Mária hordta ki, de az Anna petesejtjeiből. Még azt sem mondhatjuk egészen, hogy Jézust Mária szülte, mert hogy Jézus császármetszéssel született, erre utal a jászol, azaz inkubátor. Ez a fél-anyaság nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük a bibliát, ahol több esetben is leírják, Jézus se nem szerette, se nem tisztelte Máriát. Miért is? Bár Máriát tényleg Anna szülte, de Mária nem szíriuszi, hanem a Nemezisről származik. A Nemezisről kivonatosan: "A Nap feltételezett kísérőjét nevezik Nemezisnek (aki a görög mitológiában a bosszúállás istennője volt). A Nemezis a bosszúálló sors, a büntető igazság. Ő a végrendelet végrehajtója, a kérlelhetetlen igazság betartandója, és istenség ide vagy oda, ebben ő is ugyan olyan szubjektív, mint bármelyik földi ember. Ő az az istenasszony, aki az embernek érdem szerint osztogat szerencsét és balsorsot, sikert és kudarcot. A mitológiában az erkölcsi megtorlás istennője, ki őrködik rajta, hogy mindenki érdeme szerint járjon; ebből a bűnök és vétkek büntető istennője lesz, rokon Atéval, és az erinnisekkel vagy eumenidákkal. A képzőművészet zabolával kezében szereti ábrázolni, jelképéül annak, hogy a megtorlásban mérték legyen, ne menjen túl az igazságon, ne váljék vak bosszúvá. Másutt ruhája csücskét fogja fölemelt karral, ezzel is a mérés eszközét jelképezvén. Irodalom: Hesiodusnál (theog. 223) az Éjnek leánya, a ki a szeméremmel egyetemben elhagyta a vértől párolgó bűnös világot és szép tagjait fehér köntösbe burkolva felszáll az Olympus tiszta légkörébe. Itt tehát N. még nem sorsot osztó istenasszony, hanem inkább a felháborodott jogérzet, a mely az égiekhez menekül és csak később (Pindarusnál és a tragikusoknál) lesz azzá a komoly, szigorú hatalommá, a mely megtorol mindent, a mi az istennek haragját magára vonja. És ez a komoly, szigorú hatalom az idők folyamában mindig erősebb, mindig nagyobb lesz. Míg a Cypriák költője még oly szépnek festi N.-t, hogy az istenek és emberek atyja nem átallja szerelmét kierőszakolni, a mely szerelemnek gyümölcse Helena, addig az a N.-typus, mely a későbbi költők műveiben alakul ki, komoly és szigorú, mondhatnók kegyetlen alak, a kit működésében semmi meg nem állít, semmi meg nem indít. Számon tartja és számon kéri az emberek hivalkodó és dölyfös nyilatkozatait; üldözi a keményszívűeket és azokat, a kik a könyörületet nem ismerik, a saját viselkedésükhöz hasonló bánásmóddal veri meg. Megóvja a helyes mértéket, s azért saját hibájukon kívül is sújtja azokat, kiknek módfeletti szerencséje felébresztette az égiek féltékenységét, s a kiket csak csapásokkal, büntetésekkel lehet arra bírni, hogy mámorukból felocsúdván, halandó voltuknak és kétséges sorsuknak megint tudatára ébredjenek.)". És Jézus (félig) anyja Máriaként? A Mária név első formája a Miriám, Mózes testvére, és itt nem csak formaságról van szó, hanem Miriám valóban a későbbi Mária is. A Miriám jelentése: keserűség, szomorúság; lázadó, ellenálló lény; zabolátlan, felkelés, lázadás; kövér, erős). A Mária név jelentése: Keserűség, szomorúság, keserű; ellenálló, lázadó, fegyelmezetlen. Ez a Mária tehát, mint anya, sehogy sem illik a szíriuszi temperamentumú Jézushoz még akkor sem, ha azzal próbálják a keserűségét magyarázni, hogy ennek oka a Jézus mártíromsága. http://magazin.ujember.katolikus.hu/archivum/0001/08.html (kivonatosan) „A magyar Mária-tisztelet gyökereit Szent István királyunkéhoz vezetjük vissza, az ő országfelajánlásából eredeztetjük. (A kisebbik Gellért legenda szerint) a magyar nemzet Krisztus anyjának nevét ki nem ejti, hanem csak Úrnőnek mondja, hisz Pannóniát is Szűz Mária családjának nevezte Szent István király, aki lobogóira Mária képét festtette. A nagyobbik Gellért-legenda szerint István épp egy Nagyboldogasszony-napi prédikációja miatt szerette meg Gellértet, aki a Napbaöltözött Asszonyról beszélt, s aki a kéréseknek nem tudott ellenállni, ha azokat az „irgalmasságnak Anyjának” nevében tették fel neki. A nép Máriát csak királynénak nevezte. Ez lehet a latin nyelv hatása is, de más nyelveken is hívják így a Szüzet. A magyarországi latinban, közvetve a magyar nyelvben azonban a latin regina (királynő) mellett megtaláljuk a domina (asszony, úrnő) és a magna domina (nagyasszony) kifejezést is. Dümmerth Dezső történész úgy gondolja, a Szent István király legendáját író Hartvik püspök tudta, hogy a magyar nyelvben létezik egy kifejezés - a Boldogasszony (úrnő, uralkodó úrnő, asszony) - amelyet Máriára vonatkoztatva valamiféleképpen vissza akart adni a fordítás során. Ezért használta a fenti latin fogalmakat. A mai és évszázadok óta Máriára vonatkoztatott és közkedvelt Boldogasszony szavunk boldog előtagja szentet jelent. Legrégebbi ismert említését az 1195-ből származó Halotti beszédből ismerjük: "imagguc szen acksin mariat, es bovdug michael archangelt". Honfoglalás előtti, alán eredetű asszony (acksin) szavunk ugyanitt jelenik meg először, jelentése úrnő, fejedelemasszony. Boldogasszony kifejezésünket sokan a keresztény kor előtti pogány női istenalakra vonatkoztatják. Barna Ferdinánd és Kálmány Lajos, a Szeged környékén sokat kutató római katolikus pap voltak e nézet első képviselői. Különösen utóbbinak köszönhetünk sokat e hagyományréteg feltárásában, melynek röviden megemlíti rokonnépi párhuzamait is. Megállapítja, hogy a Boldogasszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a térítők Szűz Máriára. A névátvitel jól sikerült, s máig kicsit ünnepélyesebbnek, emelkedettebbnek érezzük a Boldogasszony kifejezést a Szűz Mária névnél. Kálmány okfejtése megalapozottnak tűnik, s kellő magyarázatot adhat a Mária-tisztelet rohamos hazai elterjedésére is. Eszerint a boldog-asszony kifejezés nem állt túl messze a Szent Mária (Sancta Maria) névtől, ahogyan a latin hívja gyakran Máriát, akinek neve helyett az úrnő (=asszony) szó használata lehet a tisztelet vagy a névmágia jele is. A honfoglalás után, az államalapítás idején tehát a nyelvi alap készen állt egy ilyen kifejezés befogadására. A halványuló pogány vallási képzetek találkoztak a Mária-tiszteletben erősödő keresztény vallásossággal, amely egybeesett a rendi megújulással. Ez kellő alapot adhatott a Mária-kultusz felerősödéséhez és rohamos elterjedéséhez. - Biztosan nem lehet véletlen, hogy Szent István ezen a napon tartotta az országos bíráskodás napját. Talán a Mater Misericordiae, az Irgalmasság Anyja oltalmába ajánlotta mind magát, mind a peres feleket. Ezt támasztotta alá személyes elhatározása, egyéni indítéka, hogy országát fia, Imre halála után a Fiát ugyancsak elvesztő Boldogasszony, Mária oltalmába ajánlja, kérve mindenkori pártfogását. Így lehet ez, a korabeli viszonyokba ágyazódva, ősi, nemzeti örökségünk. Végezetül: A Boldogasszony egy ősi asszonyistenség neve lehetett, amelyet valószínűleg Szent Gellért püspök tanácsára alkalmazhattak a térítők Szűz Máriára, megjelenítésére.” Ebből az írásból is látszik, hogy eredetileg a Boldogasszony megnevezés nem Máriára vonatkozott, hanem másra - Káldes asszonyra, azaz a későbbi Anna prófétanőre, akinek petesejtjeiből fogant Jézus, és aki végig Jézus mellett volt, és Jézust szolgálta. Nem véletlen, hogy a magyar nemzet soha nem ejtette ki a Boldogasszony nevét (mert Káltest vagy Annát nem mondhatott, Máriát meg nem akart mondani), és István király sem a Mária oltalmába ajánlotta az országot, hanem az igazi Boldogasszony oltalmába. |
Vissza
Lap tetejére
Elérhetőség:
kiring@freemail.hu