Bejárt
UtakHazátlan
prófétaBiblia
Magyarázatok
KitérőFórum
Lélekcseppek
2010.07.25. 22:49 X: "Végezetül annyit kérdeznék hogy mióta " szabad " mennyiben különbözik a mostani élete a korábbitól?" Tudatosabbá váltam, és ez adja a szabadságot, a tudatosság. Ez egy belső nyugalom, belső harmónia és biztonság, az „énre-találás”, illetve a forrásra találás. Mert a forrás olyan, mint a tükör - ha belenéz az ember, önmagát látja. Kezdetben a forrás érzékelése még nem volt állandó, csak idővel villant be egy-egy pillanatra a kép, és bevallom, ilyenkor képes voltam el is sírni magam az örömtől, a meghatottságtól. Olyan ez, mint mikor egy gyermek rátalál az elvesztett szülőkre, az elvesztett otthonra. Valami hasonló, mint a Tamás gyöngyhimnusza (http://egyuzenet.hu/files/9/14/tamas_gyongyhimnusza.pdf ). Ez előtt a külvilágból merítettem energiát, azóta pedig a belső forrásból. Mennyit emlegetjük a belső, a felső énünket - ez nem más, mint a bennünk lévő forrás, amelyikből mi is fakadtunk. Lehet ugyan forrást cserélni, ha az eredeti nem tetszik, vagy időszakosan más forrást kölcsönözni, nincs ezzel semmi baj, szabadon választhatunk, csak a különböző forrásoknak különbözőek a kritériumai. Én kedvelem a saját forrásomat, örülök, hogy felismertem magamban, és nem szeretném lecserélni, legfeljebb tapasztalatokban gazdagítani. - X: "Nekem személy szerint elég nagy gondot okoz a Forrás-om ( ? ) alapelvei szerint élni egy ilyen bolygón ahol fényévekre eltávolodtak az emberek a kozmikus rend (?) -től." Éppen mivel különböző helyekről származunk, nem tudom, mennyire lehet kozmikus rendről beszélni - lehet, hogy létezik kozmikus rend, de én nem tudom. Legalább is isteni szinten biztos nem, hanem valahol azon túl. Az ősi személyeken keresztül csak néhány bolygót próbáltam beazonosítani: A Nibiru népe érdek-orientáltságú, a szíriusziak jóindulatúak, és egyben naivak olyannyira, hogy (itt a földön) ugyan csak kihasználják őket a máshonnan származottak. Valami közös azért van e kétféle emberben - ez pedig a józan ész, a józan megítélés, a bölcsesség hiánya. A nibiruiak hatalomvágya kizárja a józan észt, és bölcsességet, viszont magában a (szíriuszi) jóindulat sem elég a létben-maradáshoz, a jóindulat mellett is szükség van a józan megítélésre. A biblia szavaival élve, nem kell a gyöngyöket a disznók elé hányni, mert széttapossák. Az indokolatlan jóindulatommal segítem a rosszat. Már ebből is adódik, de egyébként is - ez nem azt jelenti, hogy a jóindulatú ember csak jókat cselekszik, mert jóindulattal is lehet rosszat cselekedni, illetve a jóindulat is sokszor rosszul sül el, vagy éppen zavar, gátol valamiben. A jó-, vagy rosszindulatú jellem a velünk hozott forrásból fakad azzal, hogy menet közben mindenen tudunk változtatni, ha akarunk. Egy másik bolygó a Nemesis. Erről ezt olvastam: „A Nap feltételezett kísérőjét nevezik Nemezisnek (aki a görög mitológiában a bosszúállás istennője volt). A Nemezis a bosszúálló sors, a büntető igazság. Ő a végrendelet végrehajtója, a kérlelhetetlen igazság betartandója, és istenség ide vagy oda, ebben ő is ugyan olyan szubjektív, mint bármelyik földi ember. Ő az az istenasszony, aki az embernek érdem szerint osztogat szerencsét és balsorsot, sikert és kudarcot. A mitológiában az erkölcsi megtorlás istennője, ki őrködik rajta, hogy mindenki érdeme szerint járjon; ebből a bűnök és vétkek büntető istennője lesz, rokon Atéval, és az erinnisekkel vagy eumenidákkal. A képzőművészet zabolával kezében szereti ábrázolni, jelképéül annak, hogy a megtorlásban mérték legyen, ne menjen túl az igazságon, ne váljék vak bosszúvá. Másutt ruhája csücskét fogja fölemelt karral, ezzel is a mérés eszközét jelképezvén.” Van még a Sánta Kata, aki ugye nem az egyenes úton szeret járni, hanem mindig sántikál valamiben, bár ez inkább apróbb csínytevés, mint ártalom. A legszimpatikusabb bolygó az Orion, ahonnan Nimród származik. Nimród is jóindulatú, ám sokkal határozottabb mint a szíriusziak, talpraesett, tudatos, egyenes jellem, és nem naiv. - Nekem arra ment el a legtöbb energiám, hogy minden emberrel igyekeztem közös nevezőre jutni, olyan „mindent lehet, csak akarni kell”, alapon. De nem lehet mindent - ha az egyik ember forrása a jóindulat, a másik ember forrása a mindenkin felülkerekedés, a mások kárára való érvényesülés, akkor ott nincs közös nevező. Ebben a helyzetben semmi más nem segít, mint a lehetőség szerinti elhatárolódás. Hiába akarnék én valakit meggyőzni a jóindulatúság szükségességéről, ha neki más a tapasztalata. Ő azt tapasztalja, hogy a jóindulatú ember rosszul jár, lemarad, míg az „ügyes, rátermett” (aki nem válogat az eszközökben), halad előre akár anyagilag, akár a ranglétrán. De én, aki nem vagyok ilyen törtető, hiába is próbálkozom hasonló módon, nem érek el ugyan olyan eredményt, mint ő, ezért jobb, ha nem is erőltetem. Az én életem az én életem, az én lényem és lényegem szerint, és ha el tudok érni egy önvédelmet a törtetőkkel szemben, akkor az már nekem siker. Ezek a dolgok kimondottan rám vonatkoznak, mert vannak, akik sikeresebben szembeszállnak az erőszakoskodókkal, és jól teszik, ha van rá képességük. Ha tehát a forrásod szerint akarsz élni, megteheted, a lehetőségeid keretein belül. Hangsúlyozom, a lehetőségeiden belül, mert a szűkebb-tágabb családban (is), a szomszédságban, a munkahelyeden, hogy a tágabb környezetedet már ne is említsük, mindig akad valaki, aki gátol ebben. Ez van, ezzel kell élnünk. Egyfajta belső megalkuvás is szükséges ehhez, hogy habár látom, mi folyik körülöttem, és nem egyezek vele, én ennek ellenére a sajátom szerint éljek akkor is, ha ez az én életvitelem csak egy csepp a tengerben, és összemosódik a vízrengetegben. És ha így élek, azért élek így, mert nekem ez a forrásom, ebből tudok, és ebből akarok meríteni. Sokan hisszük azt, hogy világmegváltó szerepünk van, és példát akarunk mutatni. De, ahogy ezt már a fentiekben is írtam, nem tudunk követendő példát mutatni, mert a törtető, a gátlástalan ember ebben a világban sikeresebb, mint mi. Mi tehát akkor a szerepünk a fizikai világban? - A tapasztalatgyűjtés. Ennek, gondolom, maradéktalanul eleget is tettünk, teszünk, elég sok idő áll(t) a rendelkezésünkre, sok-sok különféle életek, nem kell tehát aggódnunk azon, hogy szegényen fogunk innen eltávozni. X: "Önmegvalósítás? Önnek sikerült?" Azt hiszem, az önmegvalósítással csak a lelkiismeretes embereknek van problémájuk. A lelkiismeretlenül törtető emberben nincsenek kérdések és kétkedések, neki tiszta képe van magáról, tudja mit akar, így teljes erőbevetéssel koncentrálhat a megvalósításra. A lelkiismeretes ember az, aki megzavarodik a káoszban. Ő jóindulatú, lelkiismeretes, becsületes, mégis kudarcok sora éri. Elveszti önbizalmát, keresi magában a hibát, próbálkozik. Ez legtöbbször egyrészt azzal végződik, hogy rájön - nem ő a hibás, hanem a másik oldal. Csak az a kár, ha itt megrekedünk. Nagyon lényeges, hogy ezen túllépjünk és ne másokkal kössük le az időnket, energiánkat, hanem, ahogy a levél elején már írtam, éljük az életet a saját forrásaink, a saját belátásaink szerint, a lehetőségeinken belül. Gyűjtsük a tapasztalatainkat, mert a másik fél is ezt teszi, és én nem szabhatom meg neki, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtsön. Igaz, mivel ő haszonleső, igyekszik engem kihasználni, de legfeljebb én meg majd igyekszem önvédelmi tapasztalatokat szerezni. Másrészt az is lehetséges, hogy jobbnak látja ha átáll a másik oldalra. Ez az átállás mindenkinek lehetséges, bármikor. Ezek a dolgok így elméletben mennek simán, zökkenőmentesen, de a gyakorlatban már nem mindig ilyen egyszerű, ám a tapasztalatba minden belefér - a siker is, a kudarc is. Erre (is) jó az önismeret, és önbizalom. Érdekes talán még megemlíteni Jézus beszédeit, amelyek itt-ott elég ellentmondásosak. Egyszer azt mondja: „ Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is (Mt 5,39), máskor azt mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert (Mt 10,34). Jézus azért beszél ellentétekben, mert ez így van a gyakorlatban is - egyszer így reagálunk valamire, máskor úgy. Ez sok mindentől függhet, hol a kedvünktől, hogy a szituációtól, a lehetőségektől, a célunktól. Jézus példát mondott arra, hogy minden lehetséges, az ellentétes viselkedésünk is, mert az élet nem merev, sarkos, hanem élő, lüktető, változatos. |
Vissza
Lap tetejére
Elérhetőség:
kiring@freemail.hu