Bejárt
UtakHazátlan
prófétaBiblia
Magyarázatok
KitérőFórum
Lélekcseppek
2003.06.21. 19:48 RÉSZLET A HAZÁTLAN PRÓFÉTA CÍMŰ KÖNYVBŐL Ha az egyiptomi bevonulást nehéz volt megoldani, a kivonulást annál nehezebb, főleg hogy először úgy tűnt - időben nincsenek összehozva a dolgok - a bevonulás a kivonulással - mert a bevonulás az őszi, a kivonulás pedig a tavaszi napéjegyenlőség idején történt. Kicsit rövidnek tűnik az idő.... Végül is a megoldásban egy bibliamagyarázat segített, amely azt mondja, hogy a kivonulás egy komplett, összetett történet, amely három időt, és három értéket vagy értelmet foglal magába: "1. Egyiptomi kivonulás - Pészah Micrajim 2. A nemzedékre szóló kivonulás - Pészáh Lödorot 3. Az idők végére vonatkozó kivonulás - Pészah Löátid" Az első kivonulás egy furcsa kivonulás volt, és a béranyasággal kapcsolatos, ahol a béranyák nemzsidó nők voltak; a nemzedékre szóló kivonulásról majd a továbbiakban szólunk; a harmadik kivonulás, amikor Józsué kivezeti a népet a Sátán országából, és bevezeti Kánaánba. Ezt az eseményt Isten megelőlegezte magának. Eddig annyi történt meg belőle, hogy Józsué, Isten szolgája, Jézus személyében, előlépett Isten fiává. De a cél ettől még nem változott..... Az első kivonulás egy furcsa kivonulás volt - legalább is nekünk ma még elég - sőt, nagyon is hihetetlen. Az történt, hogy - a beültetett magzatot az Isten angyalai egyszerűen kivették az anyaméhből, mégpedig a négy, és fél hónapos terhesség előtt! A terhességnek a tizenhetedik-tizennyolcadik hetében, a bevonulás „négyszázharmincadik” évében. Egy ilyesmi a mai időben számunkra még lehetetlen - számukra úgy látszik nem. Éjjel, éjfél és három óra között vették ki, mindenféle vérzés nélkül! Ez volt a száraz lábbal való átkelés a Vörös- vagy Sástengeren (köldökzsinóron)! Mire a kismamák felébredtek, meglepődve vették észre - volt baba - nincs baba. Ami azt illeti, ez valóban csoda is volt, meg istenverése is - az egyiptomiaknak - meg a többi pórul járt nemzsidó népnek. A zsidóknak meg öröm. Annyira, hogy ez egy nagy, mai napig is tartó zsidó ünnep lett - a húsvét, vagy peszach. Valamikor hús vétett - a (sátáni) test-öltéssel - ezen a napon viszont hús vétetett. A kivonulást gyorsan, nagy sietve kellett elvégezni addig, „amíg a kovász még nem keleszti meg a tésztát.” Nem vagyok orvos, nem tudom, hogy mikor mi fejlődik ki egy embrióban, és hogy ebből a szempontból mi volt fontos a zsidóknak, mi számított kovásznak, de érdekes dolgokat hallottam a televízión ezzel kapcsolatban. Ilyesmiket: A tésztát dagasztás után tizennyolc percig szabad keleszteni, addig nem kezd el erjedni a vízből és lisztből készült massza. A kismamák terhességük tizennyolcadik hetében kötelező szűrővizsgálaton mennek keresztül, mert egy esetleges betegségnél akkor még lehetséges a beavatkozás.... Tehát ezzel kapcsolatban a Valakik már akkor, jóval mi előttünk tudták, amit tudtak.... ”Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból éjjel. Páskha gyanánt pedig ölj az Úrnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr a te Istened, hogy oda helyezze az ő nevét. Ne egyél azzal semmi kovászost, hanem hét napon át egyél azzal kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel jöttél ki Egyiptom földéről) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében, a melyen kijöttél Egyiptom földéről. És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te határodban; és a húsból, amelyet az első estve megáldozol, semmi ne maradjon reggelig (V.Móz.16/1-4).” A páska vagy pészach elkerülést jelent. Izrael egyiptomi szabadulásának előestéjén az utolsó csapás elkerülte azokat az otthonokat, amelyeket egy bárány vérével megjelöltek - a vérrel való megjelölés is a nő testén belül történt, és nem a házak kapufélfáin - és a zsidó terhes nőkre vonatkozott. A zsidó nők elkerülték az egyiptomi „csapást”. De ez mellett az „elkerülés” még mást is jelentett - a tizenhetedik-tizennyolcadik terhességi magzat is elkerülte az anyaméhben a kovásszal való kelesztést. Szintén egy televíziós műsorban hallottam - a magzat a terhesség tizenhatodik- tizenhetedik hetében nagyon nyugtalan, hányja-veti magát „fészkében”, mint aki menni készül - de a következő héten megnyugszik. - Mi meg azt kérdezzük - az erjedés előtt, vagy az erjedés után....? A húsvéti ünnep leírásából és meghatározásából tudjuk, hogy a „kijövetelt” nagyon pontosan kellett meghatározni - nyílván a baba életben maradásának érdekében. A meghatározó a nap-éjegyenlőség és a holdtölte volt: Az első hónap 14.-ik napjának estéjén kezdődött az előkészület a kovásztalan kenyér másnapi ünnepére. Minthogy a holdjárású naptár első hónapjának első napját mindig az újhold jelezte, a hónap 14.-ik napja, következésképpen a zsidó húsvét is az esetek többségében holdtöltére esett. Az ünnepet minden gyülekezetnek „pontosan és összhangban” a napéjegyenlőség után kell megtartani. A napéjegyenlőség és a húsvét kapcsolatának egy másik, mélyebb értelmű jelentőséget is tulajdonítottak: a nappal és az éjszaka, a világosság és a sötétség kényes és rövid egyensúlya a teremtés kezdő időpontját testesítette meg számukra. A napéjegyenlőség mindig egy kerek egészet jelent, mindig valaminek a befejezését. Leegyszerűsítve - mondjuk, mikor a gyermek befejezi a kockavárát. Nagyon szép az a vár, és kár elrontani - viszont mi értelme van meghagyni? - A napéjegyenlőség után mindig történik valami, a mérleg mindig billen valamerre, mindig kezdődik valami új - vagy mindig minden kezdődik újból, elölről…..? - Mindenesetre ez volt az alapja annak, hogy egy időben az évet ezzel a (hol tavaszi, hol őszi) napéjegyenlőséggel kezdték. Maga az „egyiptomi kivonulás”, a csecsemők kioperálása is ekkor történt meg - a napéjegyenlőség éjjelén, pontosan éjfélkor, vagy éjfél és három óra között. Ezért hangsúlyozza a biblia a nagy sietséget - biztos, hogy ennek köze van a csecsemő életben maradásához, és biztos, hogy ekkor valamilyen új fázis kezdődik a baba életében. Ezért van az, hogy a be- és kivonulás időpontját is a napéjegyenlőség határozta meg. Itt most csak megjegyezzük - Jézus is a tavaszi napéjegyenlőség napján, holdtöltekor támadt fel halottaiból. A feltámadás pedig Jézus újjászületését jelképezi. Egy bibliamagyarázatban olvasom: „Amikor meggyulladnak a húsvéti gyertyák lángjai, a napéjegyenlőség megszűnését, a fény győzelmét szimbolizálják. Most értjük meg igazán, hogy miért kell a napéjegyenlőség után tartani a húsvét ünnepét: amíg fennáll a fény és a sötét egyensúlya, egyforma hosszúak és egyformán erősek. A Canon Paschalis (a húsvét rendje, kánonja) így fogalmaz:” A Nap és a Hold ezen egyensúlyi konkurenciájának időszaka alatt a sötétség még nem győzetett le. A napéjegyenlőség nem lehet szimbóluma a keresztény húsvét sötétség és halál feletti győzelmének, ezért nem is ünnepelhető ebben az állapotban. Végül a napéjegyenlőség előtt a telihold még nem világít egész éjszaka, mivel későn kel és csaknem végig a sötétség uralja a Földet. Ha a húsvét a fény ünnepe, csak teljes fényesség mellett ünnepelhető”. Mindég és ismételten vissza kell térnünk arra a tényre, hogy Isten csak az „élők”, és nem a „holtak” Istene, a nappal pedig az élők szimbóluma, és az éjjel a holtaké. Ettől függetlenül azonban az Isten angyalai elsősorban is éjjel, alvás közben látogatnak meg bennünket, amikor is még csak „félholtak” vagyunk..... De az embernek akaratlanul is eszébe jut megkérdezni - miért volt szükség idegen népek béranyaságára? Miért nem oldották meg a dolgot „házon belől”, azaz saját nemzeten belül”? Annak, hogy így gyúrják meg az „élesztő nélküli tésztát” az lehetett az oka, hogy a különböző fajta géneket akarták összegyúrni? A legenda szerint a tengeren 12 út nyílt meg, hogy minden törzs a maga nyomvonalán haladhasson. Tizenkét út? Tizenkét fajta földi embertípus, vagy tizenkét létsík embertípusa is? § Ez tehát a zsidó húsvét alapja - az egyiptomi kivonulás! Az Isten angyalai megöltek minden egyiptomi elsőszülöttet - írja a biblia. Ez a gyilkosság abból állt - mindenki tudta nélkül beültették az anyába a babát, és a terhesség tizennyolcadik hetében visszavették tőlük. „Jó” ok az örömre és ünneplésre.... A húsvét elsősorban éppen a gyermekek kedves és kedvenc ünnepe. Hogyan magyarázni meg egy gyermeknek, hogy mit is ünnepel ő valójában....????????? Mik a húsvétnak a szimbólumai? - A nyúl, a csirke és a tojás. A nyúl jelképezi a zsidó nép „szaporaságát” - a csirke és tojást meg már ne is magyarázzuk.... Meg azt sem, hogy miért maradt fenn egy olyan szokás, hogy a tojást el kell rejteni a fűben - az „eredeti húsvét” mintájára.... Ezeknél az ünnepeknél az ősi zsidó ünnepeket külön kell választanunk a későbbi, újtestamentumi ünnepektől, mert van köztük különbség annak ellenére is, hogy az alapot, és a szimbólumot az Ótestamentumból vették át. A könyv első részében az első idők ünnepeiről beszélünk. És mi lett ezekkel a béranyáktól született gyermekekkel? - Ezek a gyermekek lettek a léviták. Eleivel minden elsőszülött gyermek „Istené” volt, amennyiben egészségileg megfelelt - azaz köteles volt papi szolgálatot végezni. Mivel ez idővel különféle akadályokba ütközött, ezért bevezették, hogy a szülők pénzen megválthatták az elsőszülötteket, és ezek az elsőszülöttek helyett csak a lévitákra maradt a papi szolgálat. A bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a kivonuláskor mennyi volt ezeknek a lévitáknak a száma. A „normális” férfi elsőszülöttek száma 275, a lévitáké 22.000 (IV.Móz.3/42-51). - Ez az arány elképesztő! Ezért volt hát szükség a béranyaságra! ”És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim. És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg őket, lóbáld meg (? ) őket áldozatul. Mert bizony nékem adattak ők Izráel fiai közül; mind azok helyett, akik az ő anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak. Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között, emberből és baromból; az naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem azokat. A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között. És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai (IV.Móz.8/14-19)." Az Izráel fiainak tiszte a donorság, és az engesztelés a magömlés a sejtbankok számára (ebben az esetben). A donorság nemcsak hogy életveszélyt is rejtett magába - a „szenthely” kezelése nem volt egyszerű a nem elég képzett embereknek, időnként balesetek történtek - de ez mellett még egzisztenciális áldozatot is követelt az érintettektől és ezektől védte meg az Úr az „ismert szülők” gyermekeit a megváltással (Ez a szertartás, a megváltás, jelképesen a mai napig megmaradt a zsidó szokásokban). Az ismeretlen szülők gyermekeiért, a lévitákért nem volt olyan kár, nem volt aki búsuljon utánuk..... ”Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráelnek fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; amit parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, mindazt úgy cselekedék ő velök Izráel fiai. És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá (?) őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye őket. Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ő szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron előtt és az ő fiai előtt; miképpen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, akképpen cselekedének velök. Szóla pedig az Úr Mózesnek mondván: Ez is a lévitákra tartozik: huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában. Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé. Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. Ekképpen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban (IV. Móz. 8/20-26).” A léviták tehát huszonöt éves koruktól ötven éves korukig donorok voltak a Szent Sátorban, ötven éves koruk után már csak más feladatokat végezhettek. És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá (?) őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye őket. Ez a leírás az ondóvétel módjának a leírása. Az isteni terv az ember megtermékenyítésébe és szaporodásába való beavatkozására vonatkozólag nagyon szerteágazó volt. Szükség volt olyan egyénekre, akik teljesen csak az egyház tulajdonát képezték, akikkel teljes egészében az egyház rendelkezhetett. Az egyház, amelyet abban az időben még nem is neveztek egyháznak, csak papoknak (Áronnal az élen). Ide, mint ahogy mondtuk, nem csak férfiak, a léviták tartoztak, hanem nők is, akiket meg sem említ a biblia, kivéve azt a néhányat, akik idős korban, kegyelemből, mégiscsak megszülhették saját gyermeküket - bár még azt is jobbára csak isteni elkötelezettséggel. Ezen kívül volt még egy nőkből álló csoport is, akiket legtöbbször csak úgy említ a biblia, mint „ágyasokat”, vagy szolgálókat, ritkább esetben van szó feleségekről. Így például Salamonnak 300 ágyasa, és 700 felesége volt. Ez a soknejűség sem hiábavaló szórakozás volt, hanem a zsidó nép felszaporítását szolgálta. Vagy mit gondolunk, honnan állt ennyi zsidó nő a férfiak rendelkezésére? Ez tulajdonképpen a nemzedékre szóló kivonulás - amikor az „ágyasok” segítségével szinte „sorozatgyártással” tudták szaporítani a zsidó nemzetet, elkezdve először az ágyasok felszaporításán. Ezeket az ágyasokat hívták az „Áron leányainak”. Ezen túl a zsidó népnek olyan módon is szét kellett szóródnia a többi népek között, hogy mesterséges megtermékenyítésekkel be kellett épülniük más népek génjeibe - főleg az elsőszülöttnél (ez a „gyakorlat” különböző népeknél különböző népi szokások formájában később is még sokáig fennmaradt, mint pl. a „crnogorski kum” - a crnagorai vőfély....). ”..... a szent Évát megfésülte, és Ádámhoz vezette....” - „...... a szent Ádámnál vőfély volt.” - (Talmud) Ez a cselekmény nagyon érdekes nekünk akkor, amikor mi mindig csak a zsidók elszigetelődéséről, elzárkózásáról beszélünk - és sejtelmünk sincs arról, hogy közben hány fél-zsidó szaladgál közöttünk (vagy esetleg mi, jómagunk is....)...... Erről is érdekes módon ír a biblia - az Isten szófogadatlanságukért és hűtlenségükért megbüntette népét, és „megengedte a más népek alatt való rabságukat”. Ez a rabság valójában abból állt - a zsidó ivarsejteknek (mit sem sejtve, mesterséges megtermékenyítéssel) nemzsidó nők adtak életet, beépítve ezzel a zsidó géneket a nem-zsidók génjeibe. Mert az Istennek minden lélekkel terve van, nemcsak a zsidó lélekkel. Erre (is) való az Újtestamentum is, amiért viszont már így utólag a zsidó nép neheztel is Istenére.... De hogy mindezt az isteni tervet a zsidók megvalósíthatják, ahhoz volt elengedhetetlenül szükséges a vándorlás, amihez viszont már egy „vándor-piramis” is kellett. Kellett hozzá a két elengedhetetlenül szükséges dolog, a sejtbank és a (videokamerás, netán űrközi) kommunikációs eszköz. Ezt a két dolgot meg is szerkesztették, és ebből lett a szent sátor, a frigyláda meg a szentély, amelyet mindenhova magukkal tudtak vinni. Ha Bábel egyenlő a piramisokkal, akkor a piramisok egyenlők a szent sátorral, a piramisok és a szentsátor egyenlők az anyaméhvel, az anyaméh viszont egyenlő Rómával, valamint az apokalipszis nagy vörös fenevadával..... Mindkettővel. Egyszer jó értelemben ír róla a biblia, egyszer rossz - attól függően, hogy Isten érdekéről, vagy ellenérdekéről van éppen szó. És akkor még a felsorolásból kimaradt az első lépcső, a Noé bárkája.... ”Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna az ő Istene, mint mi hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk (V.Móz.4/6-7).” Az Istenhez kiáltani a szentsátor, az oltár, a frigyláda segítségével tudott a választott nép. A nagy, a mindenható Isten mindenhatósága tehát csupa technikai eszközökből áll(t), és az még érthető, hogy a népet jó ideig el lehetett hitetni, és el lehetett bűvölni az akkor még számukra ismeretlen technika dolgokkal - de ma már? Hogy még ma sem látjuk tisztán a bibliai dolgokat, ez egyszerűen hihetetlen és elképesztő! Legalább annyira elképesztő, mint amilyen elképesztők voltak annakidején ugyanezek a „csodatevő” dolgok. Ha az Isten a választott népnél a vérvonalat akarta tartani - márpedig akarta - akkor be kellett neki avatkoznia a megtermékenyítésbe. Ha az Isten a választott népet szaporítani akarta, ha az Isten minden népet isteni néppé akar tenni, akkor.... És az Istennek már abban az időben is megvolt az ehhez szükséges tudása és technikai eszköze, felszerelése - a tőlünk fejlettebb bolygók igénybevételével. De az elvegyülés mellett ugyanilyen fontos volt a zsidó nép elkülönítése is, a tiszta mag megmaradása - amit elsősorban a sok lehetetlen törvénnyel, meg a körülmetéléssel tudtak elérni. Még így is „baj történt” - amit egyszer például Ezsdrás „hozott helyre” egy saját(ságos), akkori „holocausszal”....... Akinek van füle a hallásra, hallja...... Ma, amikor mi a klóónozással küzdünk, elgondolkodhatnánk ezen a zsidó módszeren, ahogyan ők vitelezték ki az intenzív népszaporulatot. Ha ők ezt meg tudták volna oldani a klóónokkal, akkor ez nyílván egyszerűbb lett volna az előbbieknél. Vagy gondoljuk, hogy ami nekik nem sikerült, az attól még sikerülhet nekünk....? Már volt róla szó - végeredményben mi is ismerjük a szellemvilág klóónjait - ezek tulajdonképpen azok az angyalok, akik le-lejárogatnak hozzánk, és akikkel időnként mi is találkozhatunk (főleg) alvás közben. - Milyenek az angyalok? - Az angyalok mindig felnőttek - olvasom valahol. Gyerek-angyal esetleg csak a mi képeslapjainkon fordul elő - a valóságban nem. És szinte mindig férfiak - csak a legritkább esetben nők. Férfiak - fiatal férfiak - nem gyerekek, és nem idősek, hanem egytől egyik mind egy, vagy hasonló korúak. A klóónoknál tehát megállították az időt. A klóónok nem növekednek, és nem öregednek. Meg nem örvendeznek. Én még vidám angyallal nem találkoztam, csak szomorúval annak ellenére, hogy a biblia azt írja, hogy Jézusnak, az Isten fiának örvendeztek az angyalok. De milyen öröm az? Káröröm? Az engesztelés napján.... Isten a szellemekkel és az angyalokkal együtt a Jézus - és a mi kereszthalálunkkal engesztelődik ki.... Még rágondolni is rossz..... Vajon nekünk milyen terveink vannak a klóónokkal kapcsolatban, és a tervek mellett még milyenek lesznek a kivitelezések....????? Foglaljuk még egyszer össze röviden, áttekinthetőn a be- és kivonulás, az ótestamentumi húsvét ünnepét. A bevonulás az volt, amikor megtermékenyített petesejteket ültettek be nemzsidó nőkbe - béranyákba, azok tudta nélkül. A kivonulás, amikor visszavették a béranyáktól ezeket a magzatokat a tizenhetedik- vagy tizennyolcadik héten, „kelesztés” előtt. A kivonulás, a babák kioperálása éjfél és három óra között történt, vérmentesen - a köldökzsinórral „felövezve” - merthogy ezzel a „felövezéssel” később többször is találkozunk az Ószövetségben. Ez az ószövetségi kivonulás ugyanaz, mint Jézus keresztre feszítése az Újszövetségben. Jézus is feladta régi életét, és új emberként kelt életre. A magzatok szintúgy - az anyaméhben elkezdtek ugyan egy életet, de az inkubátorban már más életet folytattak. Jézus „meghalt” a keresztfán - vagyis meghalt életének addigi része, és (tetssz)halála után a harmadik napon támadott fel az új életére. Azt kell gondolnunk, hogy a magzatokkal ugyanez, ugyanígy történt minden - a keresztre feszítés, a halál, a feltámadás. A magzatok a kivonulás harmadik napján kelhettek újra életre, az inkubátorban, ahol aztán már megtörténhetett a „kelesztés” de beavatkozással, génmanipulációval. Kit tisztességre, kit tisztességtelenségre gyúrt a köcsögöse.... Erre a beavatkozásra a 4-5. nap kerülhetett sor, és ez a húsvét hétfői locsolás alapja.... Erre a műveletre is rámondhatnánk - pünkösd, megszentelés, törvényadás (a génmanipulációval) - amolyan „kispünkösd” az ötödik napon - mert a „nagypünkösd” majd a születés alkalmával történik meg, öt hónap múlva..... A húsvéti ünnepek a virágvasárnappal kezdődnek (amit nem tudok, hogy mit jelképez), de azt tudom, hogy nagycsütörtöktől nagyszombatig a harangok hallgatnak, nem szólalnak meg. A harangok „Rómába mennek” - viszik az anyaméhbe a magzatoknak az üzenetet: Hello, én vagyok, készüljetek az útra, nemsokára jövök értetek.... És akkor még a kivonulásnál nem is szóltunk Mózesról, akit megbízott Isten a kivonulással - mert az kizárt dolog, hogy Mózes ne az Isten embere lett volna. Egy ilyen specifikus, meghatározó kivonulást csak meghatározott személy tudott kivitelezni..... |
Vissza
Lap tetejére
Elérhetőség:
kiring@freemail.hu